"Néhány éve apám autóját vontattam, egy Budapesttől kb. 80 kilométerre lévő kisvárosból egy Pesti szervízbe. Az automata sebváltó ment tönkre, akkoriban csak ott javították. Tudom, automata sebváltós autót eleve nem szabad vontatni, de mivel épp az ment tönkre, gondoltuk mindegy már. A vontatókötelünk hagyományos típus volt, egy kereszteződésnél meg kellett állnunk, kiforduláskor ráadásul még emelkedett is, rutinom pedig elhanyagolható vontatási területen. Néhányszor megrángattam az autót aminek a vége kötélszakadás lett.
Az út szélén állva tanakodtunk épp, hogy most mi legyen a következő lépés, mikor egy bálnamerci állt meg mögöttünk az út szélén. Ez eddig elég sztereotíp, mivel természetesen romák szálltak ki belőle. Érdekesség még, hogy nem intettünk le senkit. Még csak a fejvakarós szakasznál tartottunk. A mercisek először is megszakértették kötelünket, megállapították, hogy ez hosszútávú vontatásra eleve alkalmatlan, felmentve ezzel engem. Majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elővettek egy igen profi vontatókötelet. Egyáltalán nem filléres dologról volt szó. Megadták címüket, ha majd végeztünk vele oda vigyük, majd mentek tovább dolgukra.
A kölcsönkapott eszközt természetesen visszavittük egy üveg nagyrédei bor kíséretében. Azért is érdekes, mert láthatták, hogy nem egy veterán vontatómester fogja tépni szaggatni az eszközt még vagy ötven kilométeren."