TalpraCigány

"Volt egy lány (cigány) akit most mindegy, hogy ismertem meg, meg az is mik voltak a részletek ami miatt úgy alakult, hogy indokoltnak látszott megmenteni két lakás illetve szoba bérlése között átmenetileg egy hétre. Be is költözött a nappali szobámba, és jól megvoltunk ezalatt. Nem volt hozzá semmi közöm csajilag, de jó fej volt, értékeltem a humorát. Lehet, hogy elmondva nem olyan érdekes, de nagyon tetszett pl. amikor egy reggel amikor fölkeltem és megjelentem a konyhában (a szoba ahol ő volt, mellette, de a konyhából nem lehetett rálátni ahol aludt) az ajtó mögül megszólal egy síri hang: -Teát!

Mondom lehet, hogy nem jön így át, de tökéletesen jó érzéke volt a helyzetkomikumhoz, amit nagyon élveztem. (Meg is lett a tea.) Sokat dumáltunk mindenféléről. Más volt az érdeklődése mint az enyém (dzsesszénekes akart lenni, illetve volt), de nagyon jól megtaláltuk a hangot. A saját életében hülyeséget hülyeségre halmozott – nemcsak az alatt a hét alatt amíg nálam volt – különösen hapsi ügyeiben. Nagyon őszintén elmondott mindenfélét, én meg nem kevésbé úgy hívtam föl a figyelmét a tévedéseire, hogy mitől mi várható. Ezt ő következetesen nem vette figyelembe. Amit ezzel kapcsolatban nagyon határozottan értékeltem viszont, hogy utólag semmit soha meg nem próbált szépíteni, kimagyarázni. Egy az egyben elismerte a saját hibáit, belátta amikor hülye volt. Gyakran, de ez kizárólag neki volt rossz. Ez olyasmi amire megfigyelésem szerint elég kevesen képesek. Ritka az ilyen intellektuális tisztesség, a legtöbb emert a látszat érdekli. Elismerte, hogy mindig jól láttam előre a dolgokat, de tanulni mégsem próbált meg ebből és legalább egyszer megkockáztani, hogy idejében vegye figyelembe amit tanácsoltam, ne csak utólag lássa be.

Mindegy, nekem ezen nem múlt semmi, ő baja. Nehézségem egyetlen egy volt vele. Vett egy indiai sálat amit iszonyú sok ráragasztott apró fém korongocskával tettek a gyártók csillogóvá és valahogy a ragasztó eresztett. Még hónapokkal azután is, hogy elment, találtam hol itt, hol ott ilyen arany színű izéket, hiába porszívóztam össze a nagyját. De egyrészt nem tehetett róla, ez véletlen volt, baleset féle, másrészt lehetett röhögni azon, hogy minden úszott tőlük. Bajnak nem nevezném. Normális, rendes ember volt, jól elhülyéskedtünk."

"Józsefvárosi lakásom előtt a gangon játszottam egy cigány kisfiúval és egy kislánnyal. Néha bejöttek, próbálgatták a számítógépemet. Aztán, ahogy felnőttek eltűntek. Mostanában nyaranként a fiú zongorajátéka hallatszik ki a gangra, volt már hangversenye a Tavaszmező utcában is. Mozart szonátákat játszik. A kislány jövőre érettségizik a gimnáziumban, fodrász szeretne lenni. Mikor már mindkettő nagyobbacska lett, a cigány házaspár megkockáztatott egy harmadik gyereket is. Emlékszem, anya figyelmeztetett, vigyázzak a kutyámra, mert a babának majd csönd kell, hogy alhasson. Most már a harmadik gyerek is itt szokott biciklizni az udvaron. Becsülettel nevelik őket.
A házban sok a roma. Tavasztól őszig folyik a lakásfelújítás. Ha tudni akarom, milyen csempe vagy járólap a divat, csak el kell mennem hozzájuk. Cipővel nem szabad bemenni. Lakásban nem szabad dohányozni, kimennek a gangra. Ott, a virágládák között van elrejtve üres konzervdoboz, mert a folyosónak is tisztának kell lennie. Újlipótvárosból jöttem. Most már szeretek itt élni."

"Néhány éve apám autóját vontattam, egy Budapesttől kb. 80 kilométerre lévő kisvárosból egy Pesti szervízbe. Az automata sebváltó ment tönkre, akkoriban csak ott javították. Tudom, automata sebváltós autót eleve nem szabad vontatni, de mivel épp az ment tönkre, gondoltuk mindegy már. A vontatókötelünk hagyományos típus volt, egy kereszteződésnél meg kellett állnunk, kiforduláskor ráadásul még emelkedett is, rutinom pedig elhanyagolható vontatási területen. Néhányszor megrángattam az autót aminek a vége kötélszakadás lett.
Az út szélén állva tanakodtunk épp, hogy most mi legyen a következő lépés, mikor egy bálnamerci állt meg mögöttünk az út szélén. Ez eddig elég sztereotíp, mivel természetesen romák szálltak ki belőle. Érdekesség még, hogy nem intettünk le senkit. Még csak a fejvakarós szakasznál tartottunk. A mercisek először is megszakértették kötelünket, megállapították, hogy ez hosszútávú vontatásra eleve alkalmatlan, felmentve ezzel engem. Majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, elővettek egy igen profi vontatókötelet. Egyáltalán nem filléres dologról volt szó. Megadták címüket, ha majd végeztünk vele oda vigyük, majd mentek tovább dolgukra.
A kölcsönkapott eszközt természetesen visszavittük egy üveg nagyrédei bor kíséretében. Azért is érdekes, mert láthatták, hogy nem egy veterán vontatómester fogja tépni szaggatni az eszközt még vagy ötven kilométeren."

Tegyük fel, hogy a cigányok ugyanolyan emberek mint mi. Fontos nekik a családjuk, a barátaik, és ha tehetnék, akkor jómódban, egészségesen, tisztességesen élnének. Aztán tegyük fel, hogy nem mindenki rasszista aki reflexből utálja a cigányokat, de eddig csak rossz tapasztalatai voltak.

Végül tegyük félre a feltevéseinket, és gondoljuk végig, hogy hogyan változtathatjuk meg ezt az állapotot. Mindkét fél részéről szükséges lesz egy kis empátia.

Miért nem élnek úgy ahogyan elvárjuk tőlük? Mert azt tanulják, hogy segélyből, és bűnözésből is meg lehet élni, és ehhez a magyar jog minden támogatást megad, továbbá nem is érdemes erőlködniük, mert a "fehérek" úgy sem engedik be maguk közé. Munkát nem adnak nekik, az iskolában különrakják a cigány gyereket (a jófejű, tehetségeset is), hogy ne zavarja a "nem cigányt" a haladásban, és még ha ő maga soha egy légynek sem ártott, mindenhol azzal találkozik, hogy utálják, lenézik, félnek tőle.

Soha nem tudjuk már meg, hogy ez a folyamat hol kezdődött, de ez már nem is fontos. Az a kérdés, hogy hogyan oldjuk meg? A politika soha nem fog ehhez a kérdéshez hozzányúlni, mert egy sötétségben és szegénységben tartott réteget mindig könnyebb a saját céljaira felhasználni, és rövid távon sok pénzbe kerülne a megoldás. Persze a mostani tehetségtelenség-tehetetlenség-lustaság hosszú távon 100x annyiba fog kerülni nekünk, mint ha egyszer összefognánk, és 10-15 év alatt véghez vinnénk az integráció folyamatát.

Mindenki azt írja, "Kezdjék ők a változást", "Ők akarjanak integrálódni", de kérdezem én: Milyenek legyenek? Milyen pozitív mintájuk van? Semmilyen. Mert a félelmeink, előítéleteink miatt nem engedjük magunk közé a cigányt (a tisztességeset se). Márpedig akit egész életében elutasítottak, hogy "te cigány vagy, nem tartozol közénk", az nem fogja elfogadni a követendő példát egy fehértől. Tehát mi nem tudunk mintát adni nekik, ők pedig nem tudnak kitermelni egy követendő réteget, mert mi mindig lerugdossuk őket arról a hajóról, amiben együtt kellene eveznünk.

Mi magunk (opportunista politikusainkkal, tájékozatlanságunkkal, szociális érzéketlenségünkkel, a saját uszító médiánkkal) hoztuk létre ezt a monstert, amit ma a cigányság jelent Magyarországnak.

A cigányoknak meg kell változniuk! Ebben nincs vita. De ne rájuk mutogassunk, amikor a fehérek kezében van a megoldási eszközök minimum 50%-a, a gazdasági-politikai-szellemi-médiahatalom. Miért kussolnak a politikusaink, és az egész értelmiség? Miért folyik szét a romáknak szánt pénz (ami sokkal kevesebb, mint amennyire az átlagpolgár gondol). Most nem a segélyekre gondolok, amit már rég meg kellett volna változtatni. Járjon a segély adókedvezmény formájában, vagy legalább kössék közmunkához, és a gyerekek iskolába járatásához. Persze az élet és vagyonellenes bűncselekmények büntetőjogi szigorításáról se feledkezzünk el. De legyenek például cigány műsorvezetők, rendőrök (a 200 roma a közigazgatásba pl. nem rossz ötlet, még ha ez a tökkelütött tehetségtelen banda csinálta is), legyen sokkal több roma egyetemista, ami ma nincs. Ha sikerülne felemelni egy cigány értelmiségi réteget, a pozitív minta elkezdhetne leszivárogni a mélyebb rétegek felé.

Mit tehetsz te? Ha legözelebb állásinterjúztatsz egy cigányt, vagy az osztályodba kerül, vagy együtt várakoztok a postán: adj neki egy esélyt.

Kállai László roma jogvédő, egy békés menettel kívánja felhívni a figyelmet arra, hogy szarul bánunk a cigányokkal. Jövő vasárnap híveivel együtt, a Hősök terére érkezik.

A "szalonrasszisták" -akik mindig készséggel elismerik hogy a cigányok is emberek, csak találkozni ne kelljen velük- most egy picit pont elutaznak. Főleg ha a Jászladány-Hősök tere tengely mentén laknak. Lemennek Balatonra vagy ilyesmi. Mert hát jönnek a romák. A hardcore cigánygyűlölők bambán pislognak. Egyrészt senki nem mondta meg nekik, hogy most mit kellene erről gondolniuk, másrészt, egy diszkrimináció ellenes menet nem összeegyeztethető a világképükkel, ők csak azokat a híreket szeretik a cigányokról, amikor azok lopnak, vagy ölnek, vagyis olyan "cigányul" viselkednek. Vagyis olyanok, mint amilyennek sötét lázálmaikban fantáziálják őket.

Persze majd helyreáll a rend, amikor a balkáni médiánk leszállítja az első híreket arról hogy "a vonuló romák letaposták Kovács Árpádné pázsitját", vagy amikor az RTL-Klub megkeresi a menet legostobább alkoholistáját, és úgy tesz mintha riportot akarna készíteni, de csak a következő Szalacsi Sándort keresi. Előre is köszönjük szépen a sokszínű magyar nemzet összekovácsolására tett erőfeszítéseket, és a hiteles tájékoztatást.

Sokan leírták már, és nagyon igaz: A cigányoknak szükségük van egy "cigány Martin Luther Kingre", aki egy mederbe tereli őket, önbecsülést ad nekik és megmutatja, hogy a roma társadalom csendes többsége tisztességes, és szerethető emberekből áll. Hajrá Kállai László!

Házi feladat: mindenki cáfoljon meg egy cigány sztereotípiát, aztán tippelje meg, hogy hol tartanánk, ha mind a 10 millióan egy irányba mennénk, és nem egymással szembe.

UPDATE: Megpróbáltam emilben elérni Kállai Lászlót (én kis naív), de nem sikerült. Aztán amikor felmentem az Országos Cigány Önkormányzat honlapjára és szembetaláltam magam egy 1998-ban időcsapdába került übergagyi honlappal, kézzelfoghatónak éreztem a közöttünk lévő szakadékot. Javaslom a cigány vezetők média-kommunikációs továbbképzését, mert a jószándékot, és a nagy ötleteket a hajukra kenhetik, ha nem tudnak kapcsolatot teremteni se a saját romáikkal, se a nem-romákkal, a kettő közötti kommunikációról pedig már nem is beszélek.

Gyertek cigányok, gyertek fehérek. Kommunikáljunk! Olyan sztorikat várunk, ahol a cigányok szelídek, megértőek, szerelmesek, hősiesek, bátrak, értelmesek, szorgalmasak, becsületesek, szenvedélyesek, kedvesek stb. Tehát olyanok, mint amilyen mindenki más lehet ebben az országban, kivéve a cigányokat, mert ők csak "segélyből élő bűnözők" lehetnek a mi szemünkben.

Itt a változás ideje! Mind magyarok vagyunk, és mind azt szeretnénk, ha 20 év múlva már nem ez lenne Magyarország egyik legnagyobb problémája. Ne erre pazaroljuk a drága energiánkat. Fogjunk össze. Változzunk meg. Civilszerveződjünk. Van megoldás.